Kontakt:

 

cs-portraits@web.de

                                        "... wenn das Leiden einer anderen Kreatur dazu führt,                                                                                                                 dass du Schmerz empfindest,                                                                                                                 unterwirf dich nicht dem ursprünglichen Wunsch,                                                                                                                     vor dem Leiden zu fliehen,                                                                                                                                           sondern komm näher,                                                                                                                                                 so nah du kannst...                                                                                                                          und versuche es zu versuchen um zu helfen."                                                                                                                                       Leo Tolstoi

 

 

.................................................................................................................

 

 

Illyés Gyula Bonyhád soknemzetiségű múltjáról:
„Ez az álomföld, a Völgység szíve.

Úgy is, hogy ez a legelragadóbb.
A félig zsidó, félig sváb kisváros bennszülötteire mint emberfeletti lényekre néztem;

ha megszólítottak, elakadt a szavam, már nem tudom, babonás tiszteletből,

vagy a pusztalakók még babonásabb félelméből-e?
A kereskedők másutt egy-egy faluval kereskedtek: ezek itt egymás közt adták,

vették az árut az iparosok is egymásnak dolgoztak.

A lebujszerű, bebújszerű kis boltok fölött a fölösleges sok cégtábla.

Nem volt könnyű dolgom velük.
Tetszett nekem ez a tarkaság is.

A múltnak ezt a mozaikszerűségét nem összevisszaságnak éreztem,

hanem valamiféle demokráciának.” 
Illyés Gyula 1914-től a második és a harmadik gimnazista évét a

Bonyhádi Evangélikus Gimnáziumban végezte, és itt kezdett rendszeresen verseket írni.

 

 

................................................................................................................

 

                                  

Wusstest du schon,

dass die Nähe eines Menschen

gesund machen,

krank machen,

tot und lebendig machen kann?

Wusstest du schon,

dass die Nähe eines Menschen

gut machen,

böse machen,

traurig und froh machen kann?

Wusstest du schon,

dass das Wegbleiben eines Menschen

sterben lassen kann,

dass das Kommen eines Menschen

wieder leben lässt?

Wusstest du schon,

dass die Stimme eines Menschen

einen anderen Menschen

wieder aufhorchen lässt,

der für alles taub war?

Wusstest du schon,

dass das Wort oder das Tun

eines Menschen

wieder sehend machen kann,

einen, der für alles blind war,

der nichts mehr sah,

der keinen Sinn mehr sah

in dieser Welt

und in seinem Leben?

Wusstest du schon,

dass das Zeit haben für einen Menschen

mehr ist als Geld,

mehr als Medikamente,

unter Umständen mehr,

als eine geniale Operation?

Wusstest du schon,

dass das Anhören eines Menschen

Wunder wirkt?

Dass das Wohlwollen Zinsen trägt,

dass ein Vorschuss an Vertrauen

hundertfach

auf uns zurückkommt?

Wusstest du schon,

dass DU dieser Mensch sein kannst?

 

                              Wilhelm Willms    1930 - 2002                              

 

 

............................................................................................................

 

 

„Kértem Istent, hogy adjon lelki fejlődést, de Ő azt mondta: nem.

Azt mondta, hogy a fejlődés az én dolgom, de hajlandó megmetszeni, hogy gyümölcsöt hozzak.

Kértem Istent, hogy segítsen másokat szeretni, úgy, ahogy Ő szeret engem.

Erre azt felelte: látom, már kezded érteni. Kértem erőt és Isten adott nehézségeket, amelyek erőssé tesznek. Kértem bölcsességet és Isten adott problémákat, hogy megoldjam azokat.

Kértem bátorságot és Isten adott veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.

Kértem, adjon szeretetet és Isten adott gondterhelt embereket, hogy segítsek rajtuk.

Kértem kegyelmeket és Isten adott lehetőségeket.”    

Henri Viscanti  Meghallgatott imádság 

 

 

..................................................................................................

 

 

 

Egy lélek állt az Isten közelébe

S az örök napsugárban reszketett

És fázva félt,

Mert érezte, hogy vonzza már a föld,

És keserűn kelt ajkán a "miért",

Mikor az Isten intett neki: "Készülj!

Valaki ott lenn meg akar születni,

Neked szőtték e színes porhüvelyt:

Pici kezeket, pici lábakat;

És most hiába, le kell szállanod,

Öröktől fogva te vagy kiszemelve,

Hogy e testet betöltsd,

Mint bor a kelyhet, ampolnát a láng.

Menj és ne kérdezz, ennek meg kell lenni!"

S szólt a lélek: "Én nem akarok menni!

Én boldog vagyok Veled, Istenem;

Mit vétettem, hogy egedből kivetsz?

Mit vétettem, hogy le kell szállanom,

S elhagynom búsan és reménytelen

Az angyalokat, testvéreimet?

Mit vétettem, hogy le kell szállanom,

S felöltenem a gyötrő Nessus-inget,

A meghasonlás örök köntösét,

A nekem szabott hitvány rongy-ruhát?

Ki bor vagyok: a Végtelennek vére,

S láng, mely üveg alól is égig ér:

Mit vétettem, hogy bezársz engemet

Kehelybe, amely megrozsdásodik,

S ampolnába, mely romlandó cserép?!"

És szólt az Isten szigorún: "Elég!

A törvény ellen nincsen lázadás!

Ha milliók mentek panasztalan,

Talán te légy kivétel?

Mint a fiókát az atyamadár:

Kivetlek. Tanulj meg jobban repülni,

S jobban becsülni meg az örök fészket!"

S az Ige alatt meggörnyedt a lélek.

Szomorún indult a kapu felé,

De onnan visszafordult: "Ó Uram,

Egy vágyam, egy utolsó volna még;

Egy angyalt, testvér-lelket hagytam itt,

Szerettük egymást véghetetlenül,

Tisztán, ahogy csak a mennyben lehet,

Szeretném viszontlátni odalenn,

Ha csak egy percre, ha csak mint egy álmot."

S felelt az Úr:

"Menj és keresd! Lehet, hogy megtalálod."

 

Reményik Sándor: Egy lélek állt ...

 

 

..............................................................................................